Az 5. osztály történelemből különleges feladatot kapott: makett formájában kellett bemutatni az ókor híres építményeit, a világ hét csodáját. A cél az volt, hogy a gyerekek ne csak képről lássák ezeket a csodákat, hanem kézzel fogható módon, saját munkával értsék meg, mekkora teljesítmény volt ezeket megépíteni.

A készülődés hetekig tartott. Mindenki választott egy csodát, majd megtervezte, milyen anyagból tudja a legjobban elkészíteni. Volt, aki kartonpapírt használt: tornyokat, falakat és lépcsőket vágott, ragasztott, majd kis részletekkel tette életszerűvé a makettet. Mások LEGO-ból építkeztek, és úgy rakták össze a formákat, mintha igazi építők lennének. A leglátványosabb ötletek közé tartozott, amikor valaki a piramist homokból készítette el, és még a környezetét is kialakította, hogy tényleg „sivatagi” hangulata legyen.

A munka nemcsak kézügyességet kért, hanem gondolkodást is. A diákok utánanéztek, hol állt az adott csoda, mire használták, és miért lett híres. Így a makettek mellé rövid ismertetők is készültek, amiket a gyerekek megtanultak, hogy magabiztosan tudjanak mesélni róla.

A bemutató a szünetben igazi eseménnyé vált. Az ötödikesek kiállították a munkáikat, és a többi osztály diákjai is körbejárhatták a „mini múzeumot”. A készítők büszkén mutatták meg a részleteket, elmondták, hogyan dolgoztak, mi volt nehéz, és mit találtak ki különlegességnek. Sok látogató megállt kérdezni, dicsérni, és volt, aki azt mondta: most értette meg igazán, miért nevezik ezeket csodáknak.

Ez a feladat egyszerre volt tanulás és élmény. A gyerekek alkottak, együttműködtek, és közben olyan tudást szereztek, ami nem egy dolgozat után felejtődik el. A világ hét csodája így nem csak a tankönyv lapjain jelent meg, hanem egy olyan közös munka eredményeként, amit az egész iskola láthatott.

Füzesi Attila
történelem tanár